Hegek
A hegképződés természetes velejárója annak, ami bármely a bőrt ért trauma (műtéti vágás, balesetből eredő sérülés, égés, stb.) következtében kialakult seb gyógyulása során megy végbe. Minél inkább károsodott a bőrfelület, annál több időt vesz igénybe a gyógyulás és annál nagyobb a lehetősége annak, hogy feltűnő heg keletkezzék azoknál a személyeknél akiknek erre veleszületett hajlama van (hazánkban a lakosság kb. 4 - 5%-ának). A hegképződést az életkor, a seb elhelyezkedése és bizonyos genetikai tényezők befolyásolják. A fiatal bőr hajlamosabb arra, hogy a gyógyulás során túlburjánozzon és ez nagyobb, vastagabb hegek képződéséhez vezethet. Kezdetben a heg lilás-vörös színű és vastag, később lassan elhalványodhat.
Egyetlen heg sem tüntethető el végleg, de a bőrgyógyász vagy plasztikai sebész tanácsokat adhat a látványuk enyhítésére vonatkozó módszerekről.
Operációval eltávolítható a heg, de fennáll a veszélye, hogy maga az operáció újabb heget képez. Lézerrel jobb eredmény érhető el, de az összehúzódásos hegek így sem tüntethetők el. Szteroidokkal lelassítható a kemény kötőszövet képződése, és puhítható a hegesedés.
Kriosebészet: a hegesedett felületet fagyasztják.
Kompressziós terápia: gyakran alkalmazzák égési sérülések vagy egyéb súlyos sérülések esetén. Az adott területet elasztikus kötszerekkel kötözik be, ún. kompressziós kötésekkel, amiket több hónapig viselnek a betegek.
Abrázió: az éles kontúrú hegeket kezelik ezzel a technikával, hogy "leradírozzák" és puhítsák a heg széleit. Teljes altatásban történik a kezelés.
